A zsiráf (Giraffa camelopardalis) Afrikában élő párosujjú patás emlősállat, a legmagasabb és leghosszabb nyakú szárazföldi élőlény. A szavannák lakója az ókortól kezdve kedvelt attrakció volt – Rómában először Julius Caesar mutatott be zsiráfokat az amfiteátrumi játékokon – és ma is népszerű szafarikon és állatkertekben. Neve arab eredetű, olasz közvetítéssel jutott el a magyarba a késő középkorban. A tudományos nevében szereplő camelopardalis a faj addig használt nevére, a görög kamélopardaliszra („tevepárduc”) utal.A zsiráf Büzantioszt, aki az első ókori híradást adta a különös állatról, a magassága miatt a tevére emlékeztette, a bőre mintázata pedig a párducéra hasonlított. A magyar nyelvújító mozgalom lázában tízezer új szót alkottak, a zsiráf neve is sorra került és a „foltos nyakorján” nevet kapta a nyelvújítóktól, de ez a nyakatekert elnevezés rövidesen kikopott a használt nyelvből és a zsiráfnak megmaradt a ma is használt elnevezése. Link1/Link2

A zsiráfok eredetileg számos helyen megtalálhatóak voltak a Szaharától délre, de már csak szigetszerű populációi maradtak fenn (ld. feljebb). A faj száraz szavannák lakója, előfordulása nagyban függ az akáciáktól, amelyek levelei egyik fő táplálékát képezik. Az itatóktól kevésbé függnek, mivel elég ritkán isznak.